Bea meghívott minket horgászni a családja tanyájára. Én azt gondoltam lesz pár baromfi, meg malac egy kicsi fehér parasztház egy hobbi horgásztóval. Ehhez képest mikor megérkeztünk óriási gyönyörű szép telket pillantottunk meg. Szabadon rohangáltak a pónik a kutyákkal, de nem ez volt az egyetlen szokatlan dolog, emuk és szarvasok is erősítették a háziállatok táborát. A hatalmas tóban pedig napoztak, ugrándoztak a halak ezrei.
Teraszon taktikai megbeszélést tartottunk, hiszen most négyen horgászunk. Kati már régóta űzi ezt a sportot, egy fotóversenyre be is küldte egyik kedvenc képét amin épp az egyik fogásával büszkélkedik . Olyan sikeres lett a kép, hogy megnyerte a pályázatot ,nyereménye pedig egy közös a horgászás velünk. Bea elmesélte, hogy itt soha senki nem horgászott még, erre vérszemet kaptunk. Kitaláltuk, hogy 2 csapatra osztjuk magunkat, Dorina Beával horgászik, én pedig Katival. Versenyzünk, hogy ki fogja ki a legtöbb halat. Nagy a tét mert a veszteseknek be kell mennie a félelmetes emukhoz. A felszerelést egyenlő arányban elosztottuk és megkerestük a legalkalmasabb helyet. A legnagyobb hal plusz pontot ér, így megbeszéltük, hogy Kati az 5 pontos amurokra megy rá én meg addig az 1 pontos snecikre. A másik nem volt ennyire összeszedett, Bea ugyanis se a kis halakat se a csontikat nem hajlandó megfogni. A házigazda elég hamar fel is adta , inkább elment ebédet főzni. Én szokásomhoz híven felakadtam a fára, és be is szakítottam. Így kitaláltam, hogy majd akkor én halászok, de a szák vége elmerült. Így a mi csapatunk is egy személyre csökkent egy kis időre. Mivel félek az emuktól és imádok nyerni ezért gyorsan belementem a vízbe megkerestek a szákot, újra felszerelkeztem és már folytattam is a versenyt.
45 halat sikerült ebédig kifogni, de ez vajon elég lesz a győzelemhez? Ma 17:30-kor kiderül.
Írta: Farsang Dorottya
