Bea meghívott minket horgászni a családja tanyájára. Én azt gondoltam lesz pár baromfi, meg malac egy kicsi fehér parasztház egy hobbi horgásztóval. Ehhez képest mikor megérkeztünk óriási gyönyörű szép telket pillantottunk meg. Szabadon rohangáltak a pónik a kutyákkal, de nem ez volt az egyetlen szokatlan dolog, emuk és szarvasok is erősítették a háziállatok táborát. A hatalmas tóban pedig napoztak, ugrándoztak a halak ezrei.

Teraszon taktikai megbeszélést tartottunk, hiszen most négyen horgászunk. Kati már régóta űzi ezt a sportot, egy fotóversenyre be is küldte egyik kedvenc képét amin épp az egyik fogásával büszkélkedik . Olyan sikeres lett a kép, hogy megnyerte a pályázatot ,nyereménye pedig egy közös a horgászás velünk. Bea elmesélte, hogy itt soha senki nem horgászott még, erre vérszemet kaptunk. Kitaláltuk, hogy 2 csapatra osztjuk magunkat, Dorina Beával horgászik, én pedig Katival. Versenyzünk, hogy ki fogja ki a legtöbb halat. Nagy a tét mert a veszteseknek be kell mennie a félelmetes emukhoz. A felszerelést egyenlő arányban elosztottuk és megkerestük a legalkalmasabb helyet. A legnagyobb hal plusz pontot ér, így megbeszéltük, hogy Kati az 5 pontos amurokra megy rá én meg addig az 1 pontos snecikre. A másik nem volt ennyire összeszedett, Bea ugyanis se a kis halakat se a csontikat nem hajlandó megfogni. A házigazda elég hamar fel is adta , inkább elment ebédet főzni. Én szokásomhoz híven felakadtam a fára, és be is szakítottam. Így kitaláltam, hogy majd akkor én halászok, de a szák vége elmerült. Így a mi csapatunk is egy személyre csökkent egy kis időre. Mivel félek az emuktól és imádok nyerni ezért gyorsan belementem a vízbe megkerestek a szákot, újra felszerelkeztem és már folytattam is a versenyt.

45 halat sikerült ebédig kifogni, de ez vajon elég lesz a győzelemhez? Ma 17:30-kor kiderül.

Írta: Farsang Dorottya

A csini rózsaszín? Vagy az klasszikusnak számító kenyér lesz a legfogósabb csali? A lányok mindkettőt kipróbálják, mert ha halfogásról, pláne versenyről van szó, akkor mindent megtesznek a sikerért! Ráadásul ezúttal négy szépség ered a halak nyomába, hogy kiderüljön, ki a jobb horgász! De ezt inkább döntsék el önök!

Csajok a parton! Minden pénteken új részekkel; kizárólag a PVTV-n!

Dorka és Dorina sok őrültséget csináltak már! És most sem ijednek meg egy kis kihívástól! Afrikai harcsát fogni? Mi sem egyszerűbb ennél!… ráadásul a segítség egyenesen a fekete kontinensről érkezik! Nyár, vízpart, napsütés, bikinis lányok, és szép halak! A legcsajosabb horgászműsor minden pénteken új részekkel; kizárólag a PVTV-n!

Dorinával Szegeden járunk, úgy gondoljuk, ránk fér a pihenés, hiszen már biztosak vagyunk benne véget ért itthoni pályafutásunk, felkészültünk, hogy Maldívon is megcsillogtassuk tudásunkat. Fel is hívjuk Tomit a managerünket, hogy meggyőzzük, készen állunk, de ő nagy bánatunkra közölte, hogy még nincs megelégedve velünk. Még szeretne egy-kettő próba elé állítani minket és mivel az egyik gyermekkori cimborája a hétvégén afrikai harcsázott, kitalálta, hogy ez a móka nekünk is tetszene. Dorina szeme csak úgy csillogott Afrika hallatán, végül is Maldív előtt nem rossz kitérő, de Tomi felvilágosított minket, hogy nem kell olyan messzire utaznunk, hiszen itthon is él jó pár példány.

Na de mielőtt nekiveselkednénk az újabb feladatnak, meglátogatjuk a Kárász utcát, ha már itt vagyunk. Butikról, butikra járunk, mikor egyszer csak megpillantunk egy fekete embert, ő biztos ért az afrikai harcsákhoz. Nem is kellett több, Zsót elinvitáltuk egy délutáni horgászatra, bár később kiderült a horgászathoz nem sok köze van és valószínű némi románc reményében tartott velünk, de mi biztosak voltunk benne, hogy meghozza a szerencsénket újdonsült afrikai barátunk.

Írta: Farsang Dorottya

Az afrikai harcsavadászok sikeresen megküzdöttek a bajuszosokkal. Tűzön, de leginkább vízen át harcoltak ezekkel a fekete ördögökkel, majd a tikkasztó hőség elől a lányok az erdő mélyébe, a hűs hegyi patakok felé vették az irányt, ahová a sűrű csalánoson keresztül vezet az út!  Nevetésből és halakból ezúttal sem lesz hiány.

Csajok a parton! A legcsajosabb horgászműsor minden pénteken kizárólag a PVTV-n!

Ezek a ki üdvöskék mindig jókedvűek, cserfesek, és folyton legyeskednek! De ezúttal nem ok nélkül!  Dorka és Dorina egy izgalmas műlegyes horgászkalandba vág a pisztrángok nyomába!   Csajok a parton! A legcsajosabb horgászműsor minden pénteken kizárólag a PVTV-n!

Miután eleget gyakoroltunk legyezni a szárazparton, ideje, hogy élesben is kipróbáljuk magunkat. A szállás helyünk melletti kis vízesés fodrán pihentek a pisztráng családok. A patak túl keskenynek bizonyult, hogy mind3man próbálkozzunk, ezért Koppány, hogy össze ne akadjunk először Dorinával foglalkozott egy kicsit…sokat…nagyon sokat. Számomra már túl sokat! Mérges voltam, hogy nekem esélyem sincs halat fogni és unatkoztam is. Úgy döntöttem én majd az ellenkező irányba próbálkozok, de ahelyett hogy csak leengedtem volna a legyem a sodráson, kitartóan dobáltam egészen addig, míg el nem törtem a botomat.

De legalább Koppány észrevette, hogy ideje velem is horgászni egy kicsit, hiszen mindenkinek jár a sikerélmény. Másnap találtunk feljebb egy szélesebb, nagyobb sodrású helyett. Dorina, ahogy bedobott, rögtön ráakadt egy óriási sebes pisztráng. Óvatosan visszaengedtük, kicsit kézben úsztattuk, fröcsköltük az arcát vízzel, hogy magához térjen. Nagyon fontos, hogy az érzékeny pisztrángokat csak akkor engedjük el, ha már meggyőződünk róla, hogy kellően aktív, és elég erőt gyűjtött az útja folytatásához, ha nem így tennénk, valószínű elpusztulna. Szerencsére,nekem sem kellett sokat dobálnom, hogy kapásom legyen és nem is akármilyen, egy szép szivárványpisztráng. Kíváncsiság némi kitérőt követelt, hiszen mellettünk egy óriási, vízzel elárasztott barlang volt. A Sötétség és Dorina denevér fóbiája ellenére, hála a combcsizmánknak, kézen fogva indultunk felfedező utunkra.

Írta: Farsang Dorottya

Az idő; elérkezett! Nincs most már tovább! Nincs hiszti, nincs nyavalygás, nincs olyan, hogy feladom! Eljött a bizonyítás ideje! Csajok a parton! Kizárólag a PVTV HD műsorán!

Managerünk kiadta az újabb feladatot, ha sikeresen teljesítjük ezt:14-kg feletti halat kell a horgunkra akasztanunk. Miután lehűtöttük magunkat a tó vizében, felszereltük a botokat, és behordással be is vittük a helyükre őket. Természetesen én eveztem, Dorina vezényelt, mivel neki nagyon jó megérzései vannak arról, merre is vannak a halfészkek.

Beszállni még egyszerű volt, de kiszállni már annyira nem. Kedves kolléganőm úgy kiugrott a partra kezében a lapáttal, hogy engem elvitt a víz, de szerencsémre utánam úszott, és kihúzott csónakostul a szárazföldre. Egészen éjszakáig kellett várnunk az első halra. Nagyon nehéz volt, az istenért sem akart elfáradni, pedig én már eléggé fáradtam. Biztosak voltunk benne, hogy már most teljesítettük az utolsó küldetést, de megdöbbentve néztük, hogy a hal „csak” 9.28kg volt.

Akkor mekkora lehet és vajon mennyire erős egy 14 kilós?!

Írta: Farsang Dorottya

A lányok célja egy csodálatos utazás, a csodás szigetek és a cápák birodalmába. És most végre elérkezett az idő! Az utolsó küldetés ideje. Most kell bizonyítaniuk, hogy egy év alatt tényleg megtanultak horgászni! Nincs nyavajgás! Nincs hiszti, mert a cél, már egészen közel van. Vagy mégsem? Csajok a Parton. Kizárólag a PVTV –HD műsorán.

Hát akkor lányok: irány a földi paradicsom! A mesés szigetek és az égszínkék  óceán és a hatalmas cápák hazája; a Maldív-szigetek! Tikkasztó hőség, pálmafák, hoomokos tengerpart és hatalmas víztömeg ameddig csak a szem ellát. Csodálatos környezet és két csodálatos lány, akik itthon már bizonyítottak: megtanultak horgászni, de most nem pontyokra, hanem az óceán fenevadjaira fenik a fogukat. Dorka és Dorina kalandjai az India-Óceánon kizárólag a PVTV HD műsorán.

A Maldív-szigetek élővilága varázslatosan gazdag, és most ezt a gazdagságot fedezhetik fel közöen Dorkával és Dorinával. Egy csodálatos felfedező út, nagyszerű tájak és fantasztikus fogások két bohókás lánnyal, akik tényleg komolyan veszik a horgászatot! És a buli csak most kezdődik!

Csajok a parton; a legcsajosabb horgászműsor, kizárólag a PVTV HD műsorán.

A managerünk betartotta a szavát. Az utolsó próbatételen is átmentünk, ezért jöhetett a jutalom. Néhány óra autókázás, és egy hosszú repülőút választott el minket álmaink szigetétől. Bár Tomi, szólt, hogy egy kézipoggyász is elég lesz, hiszen Maldívon maximum 3 bikinire lesz szükségünk, mi azért kihasználtuk a 25 kg-os súlyhatárt. Nem tudom, hogy gondolta a kézipoggyászt, mert abba még a sminkfelszerelésem sem fért bele. Az első állomás Dubai volt. A repülőtér is nagyobb választékú, mint bármelyik itthoni pláza. Éppen, hogy befejeztük a vásárlást, újabb 4 óra út várt ránk. A gépen persze megint volt lehetőség egy kis pihenésre, de mikor kinyitottuk a szemünket, már a véget nem érő kékség tárult elénk.

A Maldív Köztársaság egy szigetország az Indiai-óceánon, India délnyugati csücskénél, fővárosa Male. A szigetország, 1192 szigetből áll, amelyből kb. 200 lakott, további 87 a turisták részére fenntartott hely. Male gazdasága főképp a halászatra, halfeldolgozásra épül. Legfontosabb kiviteli cikke a szárított hal és a halkonzerv. Csak a helyszínen szembesültünk azzal, hogy egy Resort szigeten lévő szálloda helyett egy hajó lesz az otthonunk.

Radu és Zoli már várt minket, ők lesznek az óceáni mentoraink. Alig vártuk, hogy megmártózzunk a kristálytiszta 28 fokos vízben, majd lábnyomunkat elhagyjuk a hófehér homokban. Már az első nap olyan színünk lett, mint az őslakosoknak. A hajó kapitánya megsúgta nekünk, hogy a közelben lévő Bodumohara szigete különleges meglepetéseket tartogathat számunkra, ha elég kalandvágyóak vagyunk.

Persze azok vagyunk, ezért el is indultunk a szigetre. Ahol hamarosan kiderült, valami nagyon nincs ott rendben. Izgalmas és hátborzongató is volt egyben áthaladni ezen a szellemvároson. 2004-ben szökőár sújtotta a Maldív-szigeteket. 88 ember vesztette életét és 24 eltűnését jelentették, de feltételezhetően ők is meghaltak, a főváros 2/3át már az első órában elárasztotta. Néhány alacsonyan fekvő szigetek, köztük a nagyobb üdülőhelyek, teljesen elmerültek. Még a távoli, alacsony szintű atollokat is súlyosan érintette. Iszonyatos élmény volt sétálni a szigeten, ahol még pár éve üdülőközpont és kutatólabor működött, és nászutas párok kóstolgatták a friss kókuszdió különleges nedvét.

Tengerbiológusok próbáltak egyre több információkat megtudni, különböző halfaunákról. Most már pedig csak a szúnyogoké és gyíkoké az egész sziget. Dorinán 456 szúnyogcsípést számoltunk meg, én pedig úgy néztem ki, mint egy bárányhimlős. Dorinával arra gondoltunk, hogy az esti horgászat előtt úszunk még egyet és élvezzük az óceán adta gyönyöröket, amivel szinte nem is tudtunk betelni. Késő délután a helyi halászok megtaláltak minket, hogy megpróbáljanak pár gyönyörű szép langusztát ránk tukmálni. A fiúk hiába alkudoztak a gyönyörű szép Languszta 30 dolláros, azaz 6500ft-os árát nem sikerült lejjebb tornázni, így magunknak kellett megfogni a vacsorát. Radu elég hamar egy másfél méter hosszú tiszta izom szirti cápát akasztott meg, ami igencsak próbára tette minden tudását. A szirti cápák vagyis korall cápák 3,5 méteresre is megnőhetnek, de ennek ellenére az emberre veszélytelenek.

A fárasztás már majdnem 30 perce tartott, amikor a cápa úgy érezte, hogy megadja magát. Persze nem csak vezetőink szeretik a cápahorgászatot, hanem a helybeliek is szívesen vadásznak a ragadozóhalakra. Itt a fiatalok körében már nem a bélyeggyűjtemény, hanem a cápafog gyűjtemény a menő. Nagyon kimerítő volt az első nap. Hamar nyugovóra is tértünk, hogy másnap újult erővel tudjunk trollingozni, hátha sikerül kifognunk a világ egyik leggyorsabb halát, a Wahoo-t.

Írta: Farsang Dorottya

Az éjszakát mindig biztonságos övezetben töltöttük, bent az atoll közepén. Azaz kis szigetek vettek minket körül, ezért csendes maradt a víz éjszakára. Reggel korán keltünk és elkezdtük a készülődést. Már nagyon hiányzott nekünk a vásárlás, ezért megkértük a kapitányt, hogy vigyen el minket egy lakott szigetre. Felidu szigeténél horgonyoztunk le. A sziget 520 méter hosszú, 350 méter széles és 526-an lakják. Ez a fővárosa Vavu atollnak. Olyan, mint nálunk egy megyének a fővárosa. Izgalommal vártuk a kirándulást, hiszen most találkoztunk a helyi őslakosokkal és nem tudtuk hogyan is fognak ránk reagálni.

Itt az emberek napközben vagy nem nagyon csinálnak semmit, vagy tőlünk bújtak el. Az utcák, ha annak lehet nevezni teljesen kihaltak voltak. Miután elhagytuk a szigetet felkészültünk arra, hogy Zoliék elmagyarázzanak mindent az óceánban való horgászatról. Egészen más felszereléssel kell pecázni itt az óceánon, mint amit eddig tanultunk. A bot már hasonlít az általatok is ismert bothoz, csak ez sokkal keményebb, sokkal erősebb. Csúszó ólmot használunk és nem az alján van, hanem az előke elé van kötve, és ha végighúzzuk a kezünket, érezhető, hogy az előke is kőkemény acél.

Az Óceánon kizárólag csak acélelőkével érdemes horgászni , mert a halak fogai minden mást elszakítanak. Sosem láttam még ekkora horgokat, már nagyon vártam, hogy kipróbáljam őket. Keszegező módszerrel kötöttük meg őket, mert így jobb az akadása. Az Indiai óceánban élő csíkos delfinek csoportban követtek minket. Ezek a tengeri emlősök 2 és fél méterre is megnőhetnek, súlyuk pedig elérheti a 150kg-ot. Nem is vettük észre milyen gyorsan eltelt ez a nap. Hihetetlen volt hogy 7 órakor már szinte mindig naplementét éltünk át. A legénység kidobta a horgonyt, amikor elértük a horgászhelyünket. Már akkor gondoltuk, hogy a vacsorát nem mi fogjuk állni, de iszonyatos nagy hévvel lendültünk bele az éjszakai horgászatba. Raduék már a harmadik halukon is túl voltak, amikor mi még mindig csak azon gondolkoztunk vajon leért-e az ólom a fenékre. Aztán lassan belejöttünk. A nagy hal még mindig nem jött, de cápacsalit már fogtunk, kettőt is. Nagyon fárasztó nap volt, már alig vártuk, hogy ágyba kerüljünk, de jól eső érzéssel méláztunk el ezen a gyönyörű helyen.

Másnap korán reggel keltünk, hogy nappal is kipróbáljuk a horgászat örömeit és bebizonyítsuk, mi nappal is képesek vagyunk halat fogni. Először Dorina dobott be, aztán persze én is beengedtem a kis halfarkamat. Utána már csak vártunk és vártunk. Megérkezett az első kék csíkos sznepper is, de mi nem ilyen kis halat szerettünk volna fogni. Annyira tiszta volt a víz, hogy láttuk a felszínén a kis halakat, akik másodpercek alatt lerágták a halfejet, halfarkat. Nekem kezdett elmenni a kedvem az egésztől, ki–be tekertem a botot és fogás semmi. Eljött a pillanat, hogy végleg elhatározzam, helyet kell váltanunk. Dorinával megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a hajó elejében is. Egy két erőtlen próbálkozás után, végleg döntöttem, irány a hajó orra.

Egy groupert rögtön sikerült is fognom. Ez hal hatalmasra tud nőni. Volt olyan újság ami egy 180kg-os grouperről írt. Hallottunk olyan esetről is, hogy egy 1,8m hosszú grouper egy 1m szirti cápát felfalt. Iszonyatosan tüskés és tűhegyes fogai vannak. Tisza is csak nagy óvatossággal tudta megfogni. Még mindenki aludt, mikor mi meglepetést próbáltunk okozni a csapatnak. Itt arra gondoltam, hogy más technikát fogok alkalmazni, mártogatni fogom a halcsalit. Hiába ez a legfinomabb húsú hal, még pici volt, hogy megegyük, ezért visszaengedtük. Nagyon jól indult a napunk, mire a többiek felébredtek, a reggelinket már elkészítette Lahidu. Ő egy nagyon jó indulatú, kedves srác és minden nap valami különleges halételt főzött nekünk. A napunk tehát elkezdődött, és elindultunk el azzal a céllal, hogy halakban gazdag új vizeket fedezzünk fel.

Írta: Farsang Dorottya

A mai napon a paradicsomban először egy Green Jobfish, azaz közhasználatban zöld sügérhal akadt a horgomra, ami akár 16kg-osra is megnőhet. A női büszkeség persze egyből előtört Dorinából, sokat nem örült velem, rohant vissza a botjához. A 2. hal is az én botomra érkezett, ez pedig egy hosszú orrú császárhal volt. Szerencsém volt, hogy ez a hal, csak 2kg-osra nőtt, hiszen ha egy 10 kg-os akad a horgomra, valószínűleg nem tudom kihúzni a vízből. Dorina természetesen segített, de már éreztem, hogy nagyon, nagyon irigy, majd megette a düh, hogy ideáig csak én fogtam a halakat, de ez nekem nagyon tetszett. Hogy tetézzük a helyzet súlyosságát, megérkezett a 2. zöld sügérem is. Dorinára már nem is mertem ránézni. Közben Zoliék megakasztották a szokásos tengeralattjárójukat egy szirti cápa személyében.

Délután smink, haj, style, mert kezdődött a várva várt fotózás. Igazán otthon éreztük magunkat a kamera előtt, több száz kép készült rólunk és szerintem nagyon profik lettek. Biztos vagyok benne , hogy Tomi, a managerünk meg lesz velük elégedve. Kifizettük a fejenként 10 dollárt, amiért egyáltalán a szigetre léphettünk, majd még egyszer utoljára körbenéztünk a nem túl nagy szigeten és indultunk is tovább.

A szokásos horgonyfelszedés után kilavíroztunk a szorosból és irány megint csak a nyílt víz. Utazásunk célja egy család meglátogatása volt Rákidu szigetén. Tiszával és Rokee-val utaztunk erre a kis szigetre,amit mindössze 372-en laknak de ennek ellenére facebook oldaluk is van. Míg Rokee a csónakot vezette, Tisza hevesen magyarázott a szokásokról és az életről. A szigetvilág legkisebb lakott szigetéről. Zsebkendőnyi földarabon, mindössze két bolt volt nyitva. Ugyan mindent meg lehetett kapni, ha nem túl nagy az igényed. A bolt után irányba vettük Rokee vagyis Muntasz édesanyjának otthonát. Rokeeval nehéz volt beszélni, mivel nem tud angolul, ezért Tisza informált mindenről.

Útközben azt is megtudtuk, hogy a nagy falakban a malter nem homokból, hanem korallzúzalékból készült. A ház minden része az egyszerűséget, tisztaságot, békességet sugallta. Az európai életvitelhez szokott embernek, már-már túl nagy is volt a nyugalom. Tisza megmutatta, hogyan termelik a zöldségeket, fűszereket a kertben. Közben Rokee mama szótlanul és teljes alázattal, mint ahogy az itt élő nők már megszokták- kezelte a vendégeket, azaz minket. Hamar arra is fény derült, hogy miért nem találtunk a lakásban homokot, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a homokban élnek.

Mindig megmossák a lábukat, mielőtt a szobába lépnének. Számunkra nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen családba, egy ilyen anya életébe betekintést nyerhettünk. Kedvessége és a figyelmessége leírhatatlan volt annak ellenére, hogy éreztük a vallásából és az életének ritmusából adódó falakat. Megköszöntük a vendéglátást és kalandunkat folytattuk tovább ezen a nagyon picike szigeten.

A nők abszolút elkülönülve élnek a férfiaktól, arcukat és testüket szinte teljesen eltakarva tengetik mindennapjaikat a 36 fokos melegben. Meglepő módon ennek ellenére a jókedv és boldogság sugárzik az együttlétükön. Meglátogattuk az iskolát, mert kíváncsiak voltunk, hogy tanulnak, fejlődnek az itteni gyerekek, a fiúk pedig beálltak a többiekkel kicsit focizni. A taxi szó ezeken a szigeteken más értelmet nyer, mint itthon Budapesten, mert itt egyértelműen a hajót jelenti. Így végzik az emberek a bevásárlásukat, utazásukat, vagy akár költözésüket is. Nagyon hosszú és fárasztó nap volt, de ez nem szegte kedvünket abban, hogy a mai nap is megpróbáljuk elérni kitűzött célunkat, azaz, hogy fogjunk egy cápát.

Írta: Farsang Dorottya

Dorinával imádtunk búvárkodni a majdnem 28 fokos vízben, a látvány melyet a korallzátonyok gyönyörű élővilága adott, órákon és napokon keresztül lenyűgözött minket. A korallzátonyok és az ezekben élő virágállatok kizárólag a melegebb vizekben fordulnak elő. A korallok 20-220 méteres mélységben találhatóak, évente 1 cm-t nőnek. Táplálékuk állati plankton, a kő korallok az algákat és az algák termékeit is fogyasztják.

A Maldív szigetek körülbelül 3000 korallzátonyból és 1200 apró korallszigetekből áll . Ezeknek a legnagyobb tengerszint feletti magassága mindössze 2 méter , így ez szavakkal szinte le nem írható világ. A tengerszint folyamatos növekedése miatt, pár év múlva el fog tűnni a föld színéről. A korallok nagyon törékenyek. A hajók horgonyai és a gondatlan búvárok gyakran tesznek kárt bennük. Az emléktárgy kereskedelem következtében sok faj a kihalás szélére sodródott.

A zátonyok között számos állatfaj talált otthonra, mint például a teknősök, polipok, ráják, kisméretű cápák , murénák, barracudák és ezen kívül több ezer halfaj. Nagyon szerettünk volna látni közelről is egy igazi murénát, ezért csaliként fogtunk egy rákot és türelmesen vártuk, hogy belesétáljon a csapdánkba.200 muréna fajt ismerünk, a legtöbb fajnak erős kampós fogai vannak.

Ügyes és erős ragadozók, amik akár 3m-re is megnőhetnek. Méregmirigyeik vannak, melyek segítségével bénítják meg az áldozataikat. A mi murénánk viszont túl szemfüles volt, így nem dőlt be a turpisságnak, nevetve, méltóságteljesen úszott el mellettünk . Egyik esemény követte a másikat, épp hogy elengedtük a murénát észrevettünk egy tüskés ráját a sekély homokos vízben pihenni.A rája megragadja az áldozatát majd hosszú hajlékony farkát köré csavarja és tüskéit belenyomja a testébe, vagy pedig sebeket ejtve csapkod farkával. Farka tüskéivel azonban lőni is tud, és ügyesen célt is talál vele. Ez az a hal a mely 2006 szeptember 4.-én végzetes sebet ejtett a híres krokodil vadászon, Steve Örvájnon .

Újabb nap, újabb kalandok vártak ránk. Ezen a napon Maldív szigetek fővárosát, Malet tűztük ki úticélul. Male tengerszint feletti magassága 24 m, a szigetcsoport egyetlen városa, közel 82 ezer ember otthona. Ez a terület a térség legforgalmasabb kikötője és gazdasági központja is egyben. Legfontosabb kiviteli cikkje a szárított hal és a halkonzerv. A szóbeszédtől eltérően az emberek hihetetlen nyitottak.

Megkaptuk új idegenvezetőnket, Násru-t aki azt a feladatot kapta, hogy vigyázzon ránk, és amit lehet mutasson meg a városból. Az első, ami szembeötlő volt számunkra, az a rengeteg kosz, szemét és piaci hangulat még a főutcán is. A zöldség és gyümölcspiacon szinte minden más volt, mint amit a magyar szem megszokhatott, egy átlagos bevásárlás alkalmával. A dinnye kisebb volt a káposzta nagyobb, papayát meg még nem is láttam. A banánt viszont felismertük.

A látvány ellenére a szárított tonhal nem is volt olyan rossz. A nyershal piacon, már egy kicsit otthonosabban éreztem magam. Nagyon kíváncsiak voltunk a halak árára, ugyanis ha másból nem, horgászatból biztos meg tudnánk élni itt a szigeteken. Miután kishoppingoltuk magunkat tömegközlekedést is igénybe kellett venni, hogy visszajussunk szállásunkra, a hajóra. Ez viszont egy kicsit mást jelent, mint odahaza. Visszaérkezésünk után kisebb bakit követően majdnem felgyújtottuk a konyhát, de hála a jó égnek mindenki épen és egészségesen úszta meg az utolsó vacsorát.

Az önbecsülésem nem engedte meg, hogy kihagyjam az utolsó éjszakai lehetőséget egy cápa kifogására, és sikerült is. Egyedül, minden segítség nélkül másfél év után horogra csaltam egy cápát, fölemeltem, majd visszaengedtem a vízbe! Életem egyik legnagyobb kalandján vagyok túl Dorinával együtt. Öröm az ürümben, hogy másnap reggel Radu tájékoztatott minket arról, hogy ebéd után mosogatni is kell, azaz jött a felszerelés megtisztítása. A munka közben már mindenkinek az eltelt időszakon járt az esze, az izgalmas kalandokon, a szép tájakon, a gyönyörű állatokon. 3 szigeten jártunk, számos szebbnél szebb halat fogtunk és a fotózás sem volt utolsó.

Az elmúlt másfél évben körülbelül 600 órát töltöttünk parton és a természetben. Összesen nagyságrendileg 350kg halat fogtunk, és körülbelül 25 tavat és több folyót fedeztünk fel. Megismerkedtünk a Magyarországon fogható halak többségével és rengeteg új barátra leltünk. Jártunk víz alatt, föld alatt, a levegőben és a vízen, ettünk halat, békát polipot,kagylót és megtanultunk horgászni. A Maldív szigeteken közel 3 hetet töltöttünk, így rengeteg élménnyel tapasztalattal térünk haza Budapestre, hogy ezt megoszthassuk mindenkivel aki kíváncsi ránk.

Írta: Farsang Dorottya

Bea meghívott minket horgászni a családja tanyájára. Én azt gondoltam lesz pár baromfi, meg malac egy kicsi fehér parasztház egy hobbi horgásztóval. Ehhez képest mikor megérkeztünk óriási gyönyörű szép telket pillantottunk meg. Szabadon rohangáltak a pónik a kutyákkal, de nem ez volt az egyetlen szokatlan dolog, emuk és szarvasok is erősítették a háziállatok táborát. A hatalmas tóban pedig napoztak, ugrándoztak a halak ezrei.

Teraszon taktikai megbeszélést tartottunk, hiszen most négyen horgászunk. Kati már régóta űzi ezt a sportot, egy fotóversenyre be is küldte egyik kedvenc képét amin épp az egyik fogásával büszkélkedik . Olyan sikeres lett a kép, hogy megnyerte a pályázatot ,nyereménye pedig egy közös a horgászás velünk. Bea elmesélte, hogy itt soha senki nem horgászott még, erre vérszemet kaptunk. Kitaláltuk, hogy 2 csapatra osztjuk magunkat, Dorina Beával horgászik, én pedig Katival. Versenyzünk, hogy ki fogja ki a legtöbb halat. Nagy a tét mert a veszteseknek be kell mennie a félelmetes emukhoz. A felszerelést egyenlő arányban elosztottuk és megkerestük a legalkalmasabb helyet. A legnagyobb hal plusz pontot ér, így megbeszéltük, hogy Kati az 5 pontos amurokra megy rá én meg addig az 1 pontos snecikre. A másik nem volt ennyire összeszedett, Bea ugyanis se a kis halakat se a csontikat nem hajlandó megfogni. A házigazda elég hamar fel is adta , inkább elment ebédet főzni. Én szokásomhoz híven felakadtam a fára, és be is szakítottam. Így kitaláltam, hogy majd akkor én halászok, de a szák vége elmerült. Így a mi csapatunk is egy személyre csökkent egy kis időre. Mivel félek az emuktól és imádok nyerni ezért gyorsan belementem a vízbe megkerestek a szákot, újra felszerelkeztem és már folytattam is a versenyt.

45 halat sikerült ebédig kifogni, de ez vajon elég lesz a győzelemhez? Ma 17:30-kor kiderül.

Írta: Farsang Dorottya